Megint új blog!

Sziasztok!

Igen, igen jó olvastátok. Már megint rosszalkodtam egy kicsit :) De ha nem nagy kérés nézettek be, nagyon fontos lenne. *.* Egy kicsit átírtam a Breaking Dawnt. Mi történt volna ha Alice-ék nem érkeznek időbe? És ha a csata nem marad el? Megtudhatjátok ha benéztek! Nyugi Happy End a vége mindenek, és nem tervezek nagy családtag veszteséget. Hát ez se lett valami értelmes, de mindegy. Túl sokat beszélek. Dobjatok meg pár komival is pls!

http://bukottangyalom.blogspot.com/

Puszy Aly

u.i. Gyerekek, egy biztatást kaphatok ide is?

3. Baráti Titok

Sziasztok!

Most jó hamar hoztam a frisst :) Szerintem elég meglepő lesz a tartalma. Az új szereplőkről és a ruhákról nem sokára kiteszem a képeket. Nem fogok a komikról papolni, 5 komi érkezett az előzőhöz. Ennyire nem tetszik? Na mindegy majd egyszer bevezetem a komihatárt és kész. De most még türelmes vagyok. Nincs lebétázva, de majd remélem Puszmó lebétázza nekem :) Jó olvasást Puszi Alicy

Türelmetlenül csavargattam a begöndörített parókám, miközben vártam, hogy a sötétített ablakú autó beguruljon a vörös szőnyeg elé. Megigazítottam a selyem Gucci ruhámat, amit mint mindig, Lora szerzett be nekem. A sötétkék, hosszú, bokáig érő szoknyarészén színes virágok futottak fel, élénkebbé téve ezzel az összképet. A félvállas felsőrész pedig világosabb anyagból készült, a csuklómnál szorosan összehúzva. A derekamnál egy fekete-arany öv díszelgett. Még egyszer megvizsgáltam a lábamon lévő halálcsizmát és rosszallóan megráztam a fejem. Nem értem, hogy vehetett rá, hogy felvegyem ezt a tíz centis magassarkút. Már megszoktam ezeket az eseményeket, de most még is izgultam. Egy ilyen esemény sokat lendíthet a kibontakozó karrieremre. Ha már csak nekem ez maradt. Na meg a szenvedő, és összetörött szívem, amit Ő hagyott maga után. Utálom, hogy elhagyott és, hogy nem szeretett. Utálom, hogy nem érdekelték az érzéseim, amit iránta tápláltam. Utálom bevallani, de hiányzik ő is és a családja is. Hiányzik az energiabomba legjobb barátnőm, hiányzik a humormániás nagy mackó, hiányzik a szeretnivaló fogadott anyukám. De legfőképpen Ő, akinek a nevét még gondolatban se mondom ki. Gyorsan letöröltem a feltörekvő könnyeimet, mert nem akartam, hogy a több órás munka, amit a sminkemmel bajlódtak, tönkremenjen. Ugyanekkor megmentőként lehúzódott a sofőrfülkét elválasztó üvegfal és Milo, a sofőr, hátrafordult.

- Miss Lorey indulunk - mondta udvariasan. Bólintottam, mert nem akartam, hogy a hangom eláruljon. Az autó lassan gurulni kezdett és már láttam a kattogó gépeket és a sikítozó rajongókat. Megigazítottam a mézszőke parókám és magamra erőltettem a szokásos műmosolyom és kiléptem a rivaldafénybe. Lassan sétáltam végig a vörös szőnyegen, közben kiosztottam pár autogramot és készítettem pár közös képet. Nem én voltam az egyetlen sztárvendég, mert több hírességgel is találkoztam. Rihanna egy mélykék koktélruhában pózolt a fotósok előtt, míg Emma Stone éppen egy újságírónak adott interjút. Kelly-t egy puszival köszöntöttem, majd megtudakoltam a hogylétét. Kelly Clarkson és én az egyik koncertjén ismertük meg egymást, ahol a managerem mutatott be neki. Azóta ő a "mentorom", aki átsegít az éneklés hullámvölgyein. Amikor New York-ban van, általában tartunk egy csajos estét is, vagy ha ez nem jön össze, csak megiszunk együtt valamit. Hagytuk, hogy a paparazzók csináljanak pár képet rólunk, majd befelé vettük az irányt. Jó sokan voltak, ezért nehéz volt megtalálni a nekünk feltartott helyet. Nemsokára a lámpák lekapcsolódtak, a kifutón megjelent az ELLE főszerkesztője- akinek még mai napig nem tudom a nevét. Elmondta, hogy mennyit készült ezzel a kollekcióval és, hogy véleménye szerint ez sikerült a lehető legjobban az összes közül. Hát a szerénysége a helyén van, az egyszer biztos. Majd végre kezdetét vette a várva várt divatbemutató. A csont és bőr modellek egyesével vonultak végig a hosszú kifutón, különösebbnél különösebb ruhákban. Volt egy-kettő, ami tetszett, sőt még a gardróbomba is eltudtam volna képzelni. De volt pár olyan Gagás ruha is, amitől a hányinger jött rám. Nem mintha nem csípném a csajt, csak hát, a divatízlese eltér az enyémtől. Arról ne is beszéljünk, hogy az egész bemutató alatt olyan érzésem volt, mintha valaki a tekintetével lyukat égetne a hátamba. Ennek köszönhetően annyit forgolódtam, hogy Kelly már rám szólt, hogy maradjak nyugton. Mikor végre vége lett, a rendező meg a főszerkesztő odajött hozzánk és megkért, hogy kövessük őt hátra a színfalak mögé. Már indultam is volna, de egy hang megállított.

- Hannah Lorey? - kérdezte homlokráncolva egy szőke lány. Először nem ismertem fel az új hajviselete miatt, de amikor megláttam az arcát, minden eszembe jutott. A közös nyarak gyerekkorunkból, az éjfélig tartó pizsibulik. Majd a fájdalmas búcsú. Csak az a baj, hogy ezt mind Bella Swanként éltem át, és most Hannah vagyok.

- Ismerjük egymást? - próbáltam minél mélyebb hangon beszélni, hogy ne ismerjen fel.

- Óh bocsáss meg, Chelsea Staub vagyok -nyújtott kezet, amit én kétség kívül elfogadtam - Ne haragudj, de úgy hasonlítasz egy régi barátnőmre. Nem vagy véletlenül Phoniexi? - na tessék, le fogok bukni. Miért nem kérdezi meg nyíltan, hogy te vagy e Bella Swan? És miért súgja azt a hatodik nem létező érzékem, hogy ő lesz az első ember, akinek felfedem a titkom?

- Hát Forks-ban születtem, de Phonixe-ben nőttem fel. Ha jól tudom, te is odavalósi vagy? - próbáltam meg finoman puhatolózni, közben pedig próbáltam visszaemlékezni, milyen volt barna hajjal. Hát úgy látszik, az idők alatt nem csak én szőkültem meg.

- Igen, én ott születtem. Aztán nyolc éves koromban elköltöztünk, amikor apukám komolyabb munkát kapott - igen jól emlékeztem arra az időszakra. Amikor az egyetlen barátnőm magamra hagyott azzal a mondattal, hogy még találkozunk. Búcsúajándékként kaptam tőle egy saját készítésű karkötőt, amit mai napig viselek. És amilyen szerencsém van, tuti ki fogja szúrni, mert én hülye megmakacsoltam magam, amikor Lora le akarta szedni rólam pár órája. Nem tévedtem nagyot, mert Chels rákapta a tekintetét a csuklómra, és a szája is tátva maradt. Felemelte a sajátját, amin ott díszelgett a fából és egyéb anyagból készült kis karperec, ami kiköpött mása volt az enyémnek. Homlokráncolva vizslatta a két karkötőt, én meg addig kussba maradtam. Majd végül a sokktól nagy nehezen megszólalt.

- Remélem, ezt megtudod magyarázni - motyogta zavartan. Gondolom nem érti, hogy miért van Hannah Lorey-nál a legjobb barátnőjének szánt barátság karkötő. Vagy már rájött, hogy aki előtte áll, az nem más, mint Bella Swan, a jogos tulajdonos. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amikor meghallottam, hogy Kelly engem szólongat.

- Hé, Hannah, azt hittem, eltűntél. Ana a főszerkesztő csaj küldött neked egy kis hála ajándékot - nyújtott oda nekem egy textíliába csomagolt ruhát. Magamban fohászkodtam Istenhez, hogy ne olyan rémes, sose veszek fel ruhát kapjak.

- Köszi Kelly - mosolyogtam rá hálásan - Maradsz vagy már mész is vissza Texas-ba?

- Sajnos mennem kell, megígértem a szüleimnek, hogy hazautazok pár napra. De majd legközelebb összefutunk - ölelt meg búcsúzóul és már el is tűnt a tömegben, én meg visszafordultam a türelmesen várakozó Chelsea-hez.

- Minden elmagyarázok, csak ne itt - suttogtam és a vészkijárat felé mutattam, és ő szerencsére vette a lapot. Elköszöntem a többiektől, és a kijárat felé vettem az irányt. Chels kint várt rám, kezében egy cigicsikkel. Amint meglátott, elnyomta és egy szó nélkül követett a forgalmas főút felé. Kiálltam az út szélére, és kirakva kezem, vártam, hogy valaki megálljon. Nem volt kedvem most a fotósok előtt távozni, és, hogy megint azzal legyenek tele az újságok, hogy Chelsea Staub és Hannah Lorey együtt távoztak az ELLE őszi kollekció bemutatójáról. Aztán még ki tudja, mit találnának ki. A sárga taxi pont előttünk parkolt le. Amikor a sofőr meglátta, hogy kiket szedett fel, elégedetten füttyentett.

- Ha szó és füttyentés nélkül elvisz minket erre a helyre, kap tőlünk egy-egy autogramot és egy fotót. Megegyeztünk? - támadtam le rögtön és bediktáltam neki az otthonom címét. Csöndben tettük meg a sajnos hosszú utat, így alig maradt időm valami jó magyarázatot keresni. Arról már rég letettem, hogy letagadjam a tényeket. Tehát az az egyetlen választásom, ha bevallok neki mindent. Vagyis hát nem mindent, mert nem áll szándékomban szegény lányt halálra rémíteni. Mikor megérkeztünk, megcsináltuk az ígért képet és aláírtuk a taxi oldalát, kifizettem a fuvart és beinvitáltam a barátnőmet.

- Érezd magad otthon - mondtam kedvesen, de belül tiszta ideg voltam. Elvettem a kabátját, amíg ő kényelmesen elhelyezkedett a hófehér kanapémon, majd türelmesen várta a válaszom.

- Na most már csak ketten vagyunk, tehát várom a válaszod. Miért viseled te a Bellának szánt karkötőm? - vonta fel várakozóan a szemöldökét.

- Adj egy percet, lécci - indultam fel az emeletre. A magassarkú cipőm hangosan kopogott a lépcsőfokokon és én egyre idegesebb lettem. Mi lesz, ha elmondja mindenkinek, hogy ki vagyok? Jaj Bella, ne gondolj hülyeségekre, ő Chelsea, nem valami pletykafészek plázacica, aki megy mindenkinek elmondani a legújabb híreket.

- Ugye nem akarsz lefektetni? - kiáltott utánam nevetve. Még küldtem felé egy pofa be pillantást, majd eltűntem a lépcsőfordulóban. Gyorsan lerángattam magamról a ruhámat, és átöltöztem egy kényelmesebb változatba. Értsd: egy kopott farmer és egy szürke félujjas póló. Lerángattam magamról a parókát, és kieresztettem a mahagóni színű hajamat. Kicsit összekócoltam, hogy ne legyen olyan lapos, majd gyorsan leszedtem a több tonnányi sminket.

Még egy utolsó pillantást vettetem magamra a tükörben és lassan elindultam, hogy választ adjak a barátnőm kérdéseire. Amikor meglátott, a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Szinte halottam, hogy helyére kattantak a fejében a dolgok. Egy szempillantás alatt felpattant a kanapéról és a nyakamba vetette magát. Mivel nem számítottam rá, így mind a ketten a földön kötöttünk ki. Nevetve mászott le rólam, majd felhúzott a jéghideg parkettáról, és végigmért azokkal a bíráskodó szemeivel, amitől még a hátamon is felállt a szőr. Sebesre harapdáltam az alsó ajkam és vártam a reakcióját.

- Hát ez csúcs, sose gondoltam volna, hogy a félénk Bella Swan-ból egyszer Hannah Lorey lesz - mondta elégedetten, és fülig érő vigyorral. Komolyan ez nem fáj neki?

- De Chelsea ez titok. Senkinek egy szót se, különben az életem és a karrierem bánja - néztem rá komolyan. Egy láthatatlan kulccsal lezárta a száját, majd hátra repítette. Unottan megforgattam a szemem, majd belevetettük magunkat, hogy kibeszéljük az elmúlt év eseményeit.

Új blog

Sziasztok!

Ma egy újabb bloggal bővült a blogvilág. Már fent van a prológus is. Nézzetek be lécci és biztassatok komikkal *.*

http://feleloseg.blogspot.com/

Köszönöm az eddigi 4 komit (L) A friss időpontjáról sajnos nem tudok semmi biztosat de igyekszek :) Puszy Aly

2. New York

Sziasztok! Most elég "gyors" voltam szerintem :D Örülök a 4 kominak ám egy kicsit szomorú vagyok. Tudom a prológus Jane írta de oda 11 komi érkezett. Valahogy úgy érzem, hogy az írásom közelébe sincs az övéhez :( Pedig sokáig tart megírnom nektek a fejit. Kérlek titeket biztassatok egy- egy komival mert nagyon jól esik a véleményetek :) Csak egy szóval jellemzem a fejit: Fehér foltok ;)Még egy dolog aztán mehettek olvasni. Lájkoljátok Alicet a a Facebookon xD http://www.facebook.com/pages/Alice-Carror/182360011776654 Nincs lebétázva majd ha elérem Puszmót vagy Alicet akkor szépen megkérem őket :D Jó olvasást és KOMIKAT! Puszy Alicy Cassy Cullen

Alice Cullen szemszöge

- Edward Antony Masen Cullen, azonnal nyisd ki az ajtód, vagy esküszöm, magam töröm be - fenyegettem meg az ajtón túl, drága "kedvenc" bátyámat. Már vagy egy hónapja nem jött ki a barlangjából, még vadászni se. Naponta próbálom rávenni, hogy menjünk vissza Bellához, de ő egyszerűen hajthatatlan. Akárhányszor is csak megemlítem, hogy talán Ő is ugyanúgy szenved, leordítja a fejem azokkal a szavakkal, hogy Ne próbálj meg belenézni a jövőjébe, vagy Ő már biztos tovább lépett, felesleges lenne visszamennem és megint belerondítani az életébe. Pedig néha önkéntelenül látok képeket. Látom Bellát gyönyörű, derékig érő gesztenyebarna hajjal, utána meg rövidebb mézszőke frizurával. Megfordult a fejemben, hogy talán ő a híres Hannah Lorey, de mivel annak a lánynak szürkéskék szemei vannak, így ő nem lehet a legjobb barátnőm. A kontaktlencse is eszembe jutott, de a látomásaimban mindig csokibarna az írisze. Idegesen toporogtam az ajtóban, de Edward továbbra se volt hajlandó beengedni. Mérgemben akkorát vágtam a tölgyfa ajtóba, hogy az ki is dőlt a helyéről. A szobában olyan sötétség uralkodott, hogy az éles látásommal is nehezen tudtam kivenni a berendezést. Csak annyit láttam, hogy a polcok üresek, és hogy a katonarendbe tárolt CD-k is eltűntek. A szoba élettelen volt, üres. Ahogyan a gazdája is. Az íróasztal darabokban hevert, és a könyvespolc is sajnos a halálára jutott. Edward a fekete bőr kanapéján ült és üres tekintettel bámult ki a hatalmas ablakon. Csöndben oda osontam és leültem mellé. Nem nézett rám, csak tovább bámulta a sötét erdőt. Követtem a tekintetét és egy pillanatra én is elmerültem az éjszaka világában. A hold ezüstösen fénylett az égbolton, körülötte sok ezer csillag virított. Ránéztem a bátyámra, akinek az arca halványan csillogott a hold fényétől. Megköszörültem a torkom és feltettem a helyzethez illő leghülyébb kérdésemet.

- Jól vagy? - erre már felém fordult és halvány mosollyal díjazta a törődésemet. Bólintott, és visszafordult, hogy tovább kémlelje az erdő rejtelmeit. Kifelé menet megakadt a szemem egy bútorromok alatt ragadt képen. Lehajoltam és kihúztam a fadarabok alól a fényképet. A halott szívem is belehasadt, amikor megláttam magamat és emberbarátnőmet együtt. A képet Edward készítette azon a nyáron, amikor még minden rendben volt. Amikor még az egész család boldog volt. A szememet szúrni kezdték a nem létező könnyeim, amikor visszagondoltam a régi szép időkre. Még egy utolsó pillantást vetettem a bátyámra, majd a Belláról készült egyetlen fényképemet szorongatva léptem ki a szobából. Százszor áttanulmányoztam minden apró részletet, és belevéstem őket az agyamba. Például Bella gyönyörű tengerkék ruháját és ahogy a fekete macskanadrágja kiemeli a formás lábait és a falfehér bőrét. Jaj, hogy lehet egy ember ilyen gyönyörű? Szerintem, ha aranybarna lenne a szeme, simán elmehetne vámpírnak. És Edward párjának...Ha a bátyám nem lenne egy agyatlan tökfej és visszamenne Bellához. Talán egyszer rájön, mekkorát hibázott, hogy otthagyta védtelenül azt a szegény lányt. Amint beértem a szerelmemmel közösen használt szobába, leraktam a képet az éjjeli asztalomra és a tökéletes keret keresésére indultam. Végül egy ezüst keretbe helyeztem el a Bellával készült közös képem, aminek a szélén virágok díszelegtek. Miután nagy nehezen kiválasztottam a holnapi ruhámat és kidobáltam a már elhasználtakat, nem tudtam mit kezdeni magammal. Bárcsak aludhatnék egyet - kívántam magamban és eldőltem a hatalmas franciaágyon. Bár itt Jasper nélkül nem jó, ő pedig vadászni van. Vagyis hát ezt mondja, de én tudom, hogy nem bírja elviselni az érzéseinket. Pedig nekem hiányzik az én Jazz-em. Magamhoz húztam a nagy macimat és beletemettem az arcom a piha-puha bundájába. Nem tudom, mióta feküdhettem ott mozdulatlanul, de egyszer csak egy simogató kezet éreztem a hátamon és a szemeim rögtön felpattantak. Lágy csókkal köszöntöttem szerelmem, aki boldogan viszonozta csókomat. Váratlanul eltolt magától, és a farmerzsebébe nyúlt. Mikor megláttam a kezében a VIP jegyeket, felsikítottam és a nyakába vetettem magam. Ennek köszönhetően persze a padlón kötöttünk ki.

Kikaptam a kezéből és csillogó szemekkel meredtem az előttem lévő - nekem - milliárdokat érő jegyekre.

- Látom, tetszik - kuncogott mellettem Jasper. Fancsali képem láttán hangosan felnevetett, ami zene volt füleimnek. Már majdnem egy éve nem nevetett senki a családból.

- Igen, nagyon. Köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára és indultam is volna pakolni, ám akkor eszembe jutott egy "aprócska" dolog - De miért csak egyet vettél? Talán te nem akarsz velem jönni?

- Drágám, hidd el, nagyon szívesen veled töltenék egy hétvégét New Yorkban, de szerintem én nem nagyon élvezném a fel-alá járkáló csontvázakat - mondta bűnbánóan és odasétált hozzám, majd átölelte a derekamat, ezzel még közelebb húzva magához.

- És miért kapom? - motyogtam a mellkasába. Nagyot szippantottam a kellemes illatából, hogy legyen tartalékom az útra.

- Olyan szomorú vagy mióta... - nem kellett folytatnia a mondatot, a nélkül is tudtam, mire akar kilyukadni - gondoltam, jót tenne neked egy kis kirándulás. Mondd szívem, mikor voltál utoljára vásárolni?

- Talán a múlt hónapban - haraptam bele az alsó ajkamba. Szégyen, hogy már két hete nem vettem semmit.

- Na látod. New York ideális hely, hogy bepótold a vásárlás hiányodat. Lehet, hogy ha a bociszemeidet is beveted, kapsz pár ruhát az új kollekcióból - mosolygott rám, miközben elmerültem a folyékony aranyként csillogó szemeiben.

- Még egyszer köszönöm - nyomtam egy csókot az ajkára és belevetettem magam a ruhatengerbe. Hiszen nem mehetek akármibe az ELLE idei divatbemutatójára.

*

Még egy utolsó búcsúcsókot váltottunk Jasper-rel és elindultam megkeresni az A terminált. Szerencsére még pont elértem a csatlakozást, így nem kellett megvárnom a következő járatot. Az első osztályon utaztam, hála a szeretett férjemnek. Mivel aludni nem tudtam - és nem is akartam - előkaptam az kis laptopom és gondoltam megnézem merre telelnek a hírességek mostanság. Lady Gaga újabb ruhabotránya...Beyonce új pasija...Katy Perry új CD-vel örvendezteti meg a népet...Hannah Lorey az ELLE őszi kollekció bemutatóján lesz sztárvendég. Vagy ötször végig olvastam a címet, de nem akartam elhinni. Bella 2 - én csak így hívom - ott lesz azon a divatbemutatón, amelyiken én, és nem utolsó sorban előadja az új dalát is. Imádom a csajt. Percek alatt a szívembe lopta magát, amikor megláttam őt az egyik tehetségkutatóban. Már akkor is feltűnt a Bella és Hannah közti hasonlóság, de nem nagyon foglalkoztam vele. De ahogy jobban megnézem ezt a képet, sajnos be kell valljam magamnak, hogy igenis van valami oka annak, hogy ez a két lány ennyire hasonlít egymásra. Nekem itt valami bűzlik és kifogom deríteni, mi az.

- Megkérem kedves utasainkat, hogy kapcsolják be biztonsági övekeit. Megkezdjük a leszállást - szólt bele a légikísérő a hangos bemondóba. Gyorsan kikapcsoltam a laptopom és bekapcsoltam az övem. A gép lassan ereszkedni kezdett és az ablakból már láttam a hatalmas felhőkarcolókat. Megfogtam a kézipoggyászom és csigatempóban indultam a kijárat felé. Mikor kiértem a friss levegőre, már hallottam a dudálásokat a belvárosból. A futószalagon elsőnek az én csomagom bukkant fel. Megfogtam az XXL méretű bőröndöm és kisétáltam a váróterembe. Voltak ott szülők, nagyszülők és párok, akik a rokonaikat és barátaikat várták. Hát rám senki nem várt - gondoltam fanyarul és beültem az első szabad taxiba. A sofőr jól megnézett magának, de amikor meglátta a Jasper kérésére felvett a jegygyűrűm, felfogta, hogy - sajnos - foglalt vagyok. A szürke felhőket percek alatt váltották fel New York fényei. A sárga taxik egymás után hajtottak el mellettem, ám ekkor egy hosszú fekete limuzin állt meg mellettem. Sötétített ablakai voltak, ezért nem láttam, hogy ki ült benne, de furcsa kötődést éreztem iránta. Viszont amikor visszanéztem, már nem volt ott, és én is megérkeztem a szállodába. Kifizettem a fuvart és a recepcióhoz igyekeztem. A kis 20 éves körüli recepciós lány féltékenyen méregetett, majd egy fancsali grimasz kíséretében átnyújtotta a szobakulcsokat. Nem tehetek róla, hogy a vámpírok természetfeletti szépséggel rendelkeznek. Odaadtam a csomagjaim a londinernek és megnyomtam a a 21. emelet gombját. Mikor felértem, megkerestem a 432. szobát és a kulcsot elfordítva beléptem az ideiglenes otthonomba. Mit ne mondjak, a szoba egész...szép volt. A falak babarózsaszín színben pompáztak, a szoba padlóját krémszínű padlószőnyeg fedte. A szobát óriási üvegablakok vették körül és az egész lakosztály nyitott volt.A plafonból egy gyönyörű király csillár lógott ki, ami bevilágította az egész helyiséget. Persze az elektronikus dolgok se hiányozhattak. Az LCD tévétől kezdve a felszerelt sztereó rendszerig minden be volt szerelve. A hálószobában a barna dominált, és egybe volt kötve a gardróbbal. Hirtelen ötletből vezérelve ledobtam a kézitáskám a földre és ráugrottam a csodálatosan rendbe szedett ágyra. Boldogan nevetni kezdtem, amikor a matrac behorpadt a súlyom alatt. Feltápászkodtam, nagy lendületet vettem és elkezdtem ugrálni az ágyon. Dallamos nevetésem betöltötte az egész szobát. "Erőtlenül" dőltem le az ágyra, miután kiszórakoztam magam. Úgy látszik, New York ki tudja hozni a bennem lakó gyereket. Majd el ne felejtsem megköszönni Jasper-nek, hogy elküldött erre a kis kiruccanásra. Van egy olyan érzésem, hogy elég izgalmas lesz ez a pár nap itt. Ekkor még nem tudtam, hogy nem csak izgalmas, hanem sorsfordító esemény elé nézek.

1. Kezdet

Sziasztok! Na nehézségek árán itt az első feji :) Remélem tetszeni fog és kapok pár komit tőletek. Alicenek köszi a bétázást és az őszinte véleményt. Puszi Aly

A telefonom hangja szinte széthasította a gyönyörű álmomat. Annyi erőm se volt, hogy kikapcsoljam, inkább a párnába nyomtam a fejem, és úgy próbáltam meg kizárni a fejemből az idegesítő csengőhangot. Nem hallgatott el. Hogy menne Beyonce a fenébe, a Single Ladies című számával együtt. Olyan idegesítő a vinnyogása, főleg másnaposan. Nagy nehezen kitapogattam a telefonom és megnyomtam a Fogad gombot.

- Halló? - szóltam bele a kagylóba álmosan.

- Hannah? Bocsáss meg, ha felébresztettelek, de kaptam egy telefont a ELLE-től és azt szeretnék, ha te lennél a sztárvendég a szombaton tartandó divatbemutatón - a szemeim abban a pillanatban pattantak ki és próbáltam felfogni az előbb hallottakat. Tudtam, hogy népszerű vagyok, de azt álmomba se hittem volna, hogy valaha is eljutok idáig.

- Semmi baj, már ébren vagyok. Mit is mondtál, mikor lenne ez a bemutató? - kérdeztem, miközben magamra kaptam a fürdőköpenyemet és belebújtam a kényelmes papucsomba.

- Most szombaton, öt órakor és neked oda kéne menned háromra, hogy felkészítsenek, mert az ELLE főszerkesztője azt szeretné, ha te nyitnád meg a műsort az egyik daloddal - mondta Lora, az asszisztensem.

- Rendben van, elvállalom. Mára mi a teendőm? - nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet mostanság?

- Hát, este lenne egy parti, amin fel kéne lépned. Sweet Sixteen buli és a szülinapos téged kért. A kocsi fél nyolcra megy érted. Stylestot kérsz? - Szuper, egy csomó boldog tinédzser. De végül is hálás vagyok nekik, mert nélkülük nem indult volna be a karrierem, és legalább ők szeretnek. Ha már Ő nem.

- Majd megoldom. Szia Lora.

- Viszlát, Hannah - rakta le a kagylót. Az óra fél egyet mutatott. Csúcs, akkor csak hét szabad órám van. Kerestem egy fejfájás elleni gyógyszert és egy pohár víz kíséretében lenyeltem a picuri tablettákat. Pár percig várom a hatását és addig végignézem a New Yorki otthonom. A konyha fekete-vörös színekben pompázik és onnan nyílik ajtó a nappaliba. Itt inkább a fehér dominál, és a hatalmas ablakokból tökéletes kilátás nyílt a kertre, amit minden szerdánként kertész rak rendbe. Egy emelet van, ahol a hálószobám,fürdőm és egy vendégszoba található - saját fürdővel. Az én "birodalmam" az ezüst színvilágban veszett el. A csillárom gömb alakú és ha rásüt a nap, olyan ,mintha ezer és ezer gyémánt veszett volna el benne. Az ablaknál egy csontfehér szépítkező asztal állt a rajta a szőke parókámmal és a kiegészítőimmel. A fürdőm inkább hasonlított egy csatatérhez, mint egy normális fürdőhöz. A tükör tele képekkel és rúzsfoltokkal, a polcok telepakolva csupa -csupa sminkkel, hajba valókkal és egyéb felszereléssekkel, a kádról nem is beszélve. A kétnapos víz még mindig benne volt, vagyis a forró fürdőből jég tenger lett. Csodás, már csak a Titanic hiányzik. Egy gyors mozdulattal kihúztam a dugót a lefolyóból, és amint az összes víz lefolyt, beálltam a fürdőkádba és a hőfokot forróra állítottam. Ahogy a tűzforró vízcseppek lefolytak a testemen, elöntött a mámor, és furcsa nyugalom lepett el. A fejemből kiűztem az idegesítő gondolatokat, nem törődtem a mai koncerttel, se a szombati divatbemutatóval, csak is magammal. A múlt és a jövő, most számomra nem volt több, mint emlék. Rossz és jó egyaránt. Ebben a pillanatban csak a jelenek éltem, pontosabban addig, amíg sikeresen rávettem magam, hogy elzárjam a csapot. Testemet a kedvenc lila törülközőmbe csavartam, ami csodás kamilla illatot árasztott. Kikaptam a szennyesből egy melegítő nadrágot és hozzá egy méhecskés rövid ujjú fölsőt. A nagy gubancot, ami a hajam helyén volt, nagy nehezen, de sikerült kifésülnöm. Gyorsan összeütöttem magamnak egy sajtos-melegszendvicset és egy kávét, hogy nehogy bealudjak a koncert előtt. Még mindig van hat órám, mit csináljak addig? Végül a házimozizást mellett döntöttem. Gőzöm sincs, hogy került a kezembe a megannyi emléket őrző DVD. Benyomtam az indítást gombot, és hagytam, hogy a múlt magával sodorjon.

"- És most hölgyeim és uraim, fogadják nagy tapssal a csodálatos Hannah Loreyt - kiáltotta el magát a műsorvezető, mire előléptem a fal mögül és egy mosollyal köszöntöttem a sok nézőt. A lámpalázam megint próbált előjönni, de ahogy felcsendült a dallam, mintha minden kétségemet elfújták volna. Otthon voltam a színpadon, az egyetlen hely, ahol semmi sem számít. Alexandra Burke-tól énekeltem a The silence című számot, ami csak annyit jelentett, hogy A csend. Szívem, lelkem benne volt a dalban. Az előadás végén az arcomról csak úgy ömlött le a veríték, kiszáradt ajkaimat boldog mosolyra húztam. Hiszen ki ne lenne boldog ha több száz ember állva tapsolna neki? A hangos sikítozások, táblák, amire az én nevem nagy, színes betűkkel volt felírva, ez volt az, ami erőt adott a folytatáshoz, az, hogy feltétel nélkül szeretnek. Ez volt a tizedik élő adásom, és már a döntőbe voltam. Egy fiúkból álló tánccsoport és egy huszonöt éves férfi volt a vetélytársam. A zsűri most már - nagy sajnálatunkra - csak dicsérgetett minket és sok szerencsét kívánt. Amint leértem a kivilágított színpadról, minimum két liter vizet biztos megittam. Alig húsz perc volt az eredményhirdetésig, éppen a Nickelback tartotta a ráadás számát. A kulisszák mögül leselkedtem, hogy ne csak halljak, de lássak is valamit. Amint lejöttek a színpadról, a rendező odaállított mindannyiunkat a bejárathoz és vártuk a végszavunk. Először a One More Time - ez volt a tánccsoport neve - ment a színpadra, majd én és Jack. Ahogy néztem azt a sok embert, akik miattunk áldozták fel az estéjüket és azok, akik több hétig dolgoztak, hogy minden alkalommal tökéletes legyen a műsor. Nem a nyeremény lebegett a szemem előtt, hanem az, hogy új életet kezdhetek, kipróbálhatok új dolgokat. Bár a CD szerződés és a kocsi is csábító. Amint a stúdió színe vörössé változott, akkor fogtam fel, hogy pár perc múlva vagy valóra válik egy álmom, vagy ez is romokba dől, mint az előző.

- Most pedig kimondom annak a nevét, aki megnyerte ezt a tehetségkutató műsort és a CD szerződést, nem utolsó sorban pedig gazdagabb lesz egy Audi TT Coupe-val, nem más ,mint... - az egyik műsorvezető hatásszünetet tartott, de lehet, hogy csak az idegeimet próbálta húzni - HANNAH LOREY! - kiáltották el magukat és az én lábaim felmondták a harcot. Örültem, boldog nem voltam, de örültem. Pedig azt hittem, boldog leszek, de úgy tűnik a boldogságot elvitték magukkal. A könnyeim utat törtek maguknak és kövér cseppekben végig folytak az arcomon. Miután mindenki gratulált és a kezembe nyomták a hatalmas trófea féleséget és ezer és ezer pici szerpentin repült fel az égbe, akkor fogtam fel, hogy már vagyok valaki..."

A műsor után a Nickelback gratulált nekem, és felajánlották, hogy kísérjem el őket az egyik felvételükre. Miután meghallgattak, megkötöttük a szerződést, miszerint én vagyok a duett partnere a bandának. Nem csak velük zenélek, hanem a saját utamat is járom. Mint például tartok saját koncerteket, amire oda kellene érnem. Villámgyorsan kapcsoltam ki a DVD lejátszót és a koszos tányérokat beledobtam a mosogatóba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hiszen máris késésbe voltam. Nem fér a fejembe, hogy nézhettem majdnem négy és fél óráig azokat az átkozott házi videókat. Hosszas vacillálás után kiválasztottam egy fehér csőnadrágot, ami egy kicsit szakadt volt, hozzá pedig egy fekete flitteres pántos fölsőt. A cipők közül még nehezebb volt választani, mert mindegyik szinte az arcomba kiabálta: "Engem vegyél fel", de végül egy Prada ezüst pántú szandál nyerte el a tetszésem. Magamra aggattam még pár nyakláncot és színes karkötőt, és már csak annyi volt hátra, hogy Bellából Hannahvá váljak. Gesztenyebarna fürjeimet hullámcsatokkal rögzítettem, és felhúztam rá egy vajszínű anyagot. Kivettem a kicsi kör alakú dobozból a zöldeskék kontaktlencséket és finoman ráillesztettem a szemgolyómra. Fekete szemceruzával kihúztam a szemem és raktam fel egy kis szürkés-feketés szemfestéket, majd pirosítóval és alapozóval tökéletessé tettem a sminkem. Az aranyszőke parókát ráhúztam a fejemre és egy hajvasalóval - ami nem árt a műhajnak - szépen kivasaltam. A fehér szalmakalapomat, amin egy fekete csík fut végig, abban a pillanatban, amint a fejemre helyeztem, egy hangos dudálás törte meg az utca csendjét. Bevágtam az iPhone-om és a pénztárcám a pici fekete strasszokkal kirakott táskámba és már rohantam is. A fekete limuzin már ott állt a ház előtt, s csak én rám várt. A sofőr udvariasan kinyitotta az ajtót, és mosolyogva köszöntött. Amint beszálltam a gyönyörű bézs színű autóba, a sofőr már indított is. Az a pezsgő olyan hívogató volt, egy pohár csak nem fog ártani. Nemsokára már láttam a fényes, kivilágított táblákat és a hatalmas felhőkarcolókat. Akaratlanul is összehasonlítottam a régi otthonommal. Itt nincs semmi zöld, semmi természet. Egy könnycseppet engedhettem meg magamnak. Többet nem. Mire feleszméltem, már egy kidíszített bár előtt álltunk. A hátsóbejáraton mentünk be, és egy terembe vezettek, ahol a szülinapos várt. Már messziről látszott, hogy ez a lány egy elkényeztetett plázacica. Szőke, hatalmas keblekkel és ízléstelen ruhával.

- Hannah, ő itt a lányom, Lucy, ma 16 éves - mutatott be egy negyvenes éveibe járó férfi a lányának, aki úgy nézett rám, mint valami istenfélére.

- Örülök, hogy találkoztunk Lucy. Boldog szülinapot - hazudtam szemrebbenés nélkül, kezet nyújtottam neki.

- Rendben van Hannah, 10 perc és kezdünk. Gyere velem - húzott magával erőszakosan a "szeretett" managerem. Odaállított valami függöny mögé, és vártam a jelem. Ahogy kiléptem a színpadra, az egész közönség sikítozni kezdett.

- Sziasztok! Gondolom vannak páran, akik ismernek. Szeretnék sok boldog 16. szülinapot kívánni Lucy-nak, és szórakoztatni titeket. Ismeritek a If I had you-t? - kiabáltam túl a tömeget, akik újra sikítozni kezdtek. Intettem a zenekarnak, és belekezdtem az egyik kedvencembe, és a szívemhez közel álló dalba.

Tehát a csizmám rajtam, megvan a jó bőrruhám,
És kifestem magam egy fekete szemfestékkel
És dolgozok a megjelenésemen, de tudom, hogy ez nem számít.
Amire szükségünk van ebben a világban,
Az csak egy kis szerelem.

Vékony vonal választja el a sötét oldalt
A világos oldaltól ma éjjel, bébi.
Ennek a harcnak zajlania kell, próbáld belátni.

De ha az enyém lennél,
Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

New York-tól LA-ig megy a nagy rock and roll,
Szemeteljük össze a szobát amíg nem lesz reggel tíz,
A csajok magassarkúban, a pasik Maseratikban gurulva.
Amire szükségük van ebben a világban,
Az csak egy kis szerelem.

Vékony vonal választja el az életet
A haláltól ma éjjel, bébi.
Ennek a harcnak zajlania kell, próbáld belátni.

De ha az enyém lennél,
Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

A fények villogása
Talán nagyon jól esik,
De csak Rád tudok gondolni, igen!
A divat és a színpad
Talán magasra emel engem,
De ezeknek ma éjjel semmi jelentősége!

Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

Az lenne az egyetlen dolog,
Amire valaha szükségem volt!
Igen, ha az enyém lennél,
Akkor a pénz, a hírnév és a szerencse
Nem szállhatna vele versenybe!
(Soha nem szállhatna versenybe!)
Ha az enyém lennél,
Az élet egy buli lenne, maga az extázis!
(Extázis lenne Veled!)
Igen, ha az enyém lennél,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Enyém-e-e-e-e-enyém,
Ha az enyém lennél.

Halihó, ha még olvassa ezt vki :D

Tudom, ilyet nem lehet csinálni, hogy ennyire időre eltűnünk, de közbe jöttek dolgok. De egy nagyon jó hírrel szolgálhatok :) Rátaláltam, pontosabban rávetettem magam :D Alicy-re, akinek fantasztikus ötletei vannak a folytatással kapcsolatban :) Így fogadjátok sok szeretettel Alicy-t, aki majd káprázatosabbnál káprázatosabb fejikkel lep meg titeket :) Hogy jobban megismerhessétek, bemutatkozik nektek röviden :) Nem harap, legalábbis én eddig még nem tapasztaltam :D

Hello emberek :)

Ugyanolyan helyzetben voltam, mint ti, mert már 2 hónapja vártam a frisst. Gondoltam, teszek érte valamit...Eddig két blogon írtam. Az egyiket Szepytől vettem át, a másik az én agyszüleményem :D Na hát, mit is írjak még ide? Egy valamiért harapok, az pedig a kegyetlen függővég. Persze, ha én írom, akkor az más tészta :D Na az, hogy mit fogok írni ide, azt még én se tudom. Ugyanis most egy ötlet se jut eszembe :P A gonoszkodásaimat meglehet szokni...

Asszem ennyi hasznos információval szolgálhatok ha van kedvetek nézetek be ide is: http://alaszka-egyujkezdet.blogspot.com/

Puszy Alicy :)

Kukk be

A "Naptűz" című történetem folytatása egy kis változtatással.

http://mondelmiert.blogspot.com