2. New York

Sziasztok! Most elég "gyors" voltam szerintem :D Örülök a 4 kominak ám egy kicsit szomorú vagyok. Tudom a prológus Jane írta de oda 11 komi érkezett. Valahogy úgy érzem, hogy az írásom közelébe sincs az övéhez :( Pedig sokáig tart megírnom nektek a fejit. Kérlek titeket biztassatok egy- egy komival mert nagyon jól esik a véleményetek :) Csak egy szóval jellemzem a fejit: Fehér foltok ;)Még egy dolog aztán mehettek olvasni. Lájkoljátok Alicet a a Facebookon xD http://www.facebook.com/pages/Alice-Carror/182360011776654 Nincs lebétázva majd ha elérem Puszmót vagy Alicet akkor szépen megkérem őket :D Jó olvasást és KOMIKAT! Puszy Alicy Cassy Cullen

Alice Cullen szemszöge

- Edward Antony Masen Cullen, azonnal nyisd ki az ajtód, vagy esküszöm, magam töröm be - fenyegettem meg az ajtón túl, drága "kedvenc" bátyámat. Már vagy egy hónapja nem jött ki a barlangjából, még vadászni se. Naponta próbálom rávenni, hogy menjünk vissza Bellához, de ő egyszerűen hajthatatlan. Akárhányszor is csak megemlítem, hogy talán Ő is ugyanúgy szenved, leordítja a fejem azokkal a szavakkal, hogy Ne próbálj meg belenézni a jövőjébe, vagy Ő már biztos tovább lépett, felesleges lenne visszamennem és megint belerondítani az életébe. Pedig néha önkéntelenül látok képeket. Látom Bellát gyönyörű, derékig érő gesztenyebarna hajjal, utána meg rövidebb mézszőke frizurával. Megfordult a fejemben, hogy talán ő a híres Hannah Lorey, de mivel annak a lánynak szürkéskék szemei vannak, így ő nem lehet a legjobb barátnőm. A kontaktlencse is eszembe jutott, de a látomásaimban mindig csokibarna az írisze. Idegesen toporogtam az ajtóban, de Edward továbbra se volt hajlandó beengedni. Mérgemben akkorát vágtam a tölgyfa ajtóba, hogy az ki is dőlt a helyéről. A szobában olyan sötétség uralkodott, hogy az éles látásommal is nehezen tudtam kivenni a berendezést. Csak annyit láttam, hogy a polcok üresek, és hogy a katonarendbe tárolt CD-k is eltűntek. A szoba élettelen volt, üres. Ahogyan a gazdája is. Az íróasztal darabokban hevert, és a könyvespolc is sajnos a halálára jutott. Edward a fekete bőr kanapéján ült és üres tekintettel bámult ki a hatalmas ablakon. Csöndben oda osontam és leültem mellé. Nem nézett rám, csak tovább bámulta a sötét erdőt. Követtem a tekintetét és egy pillanatra én is elmerültem az éjszaka világában. A hold ezüstösen fénylett az égbolton, körülötte sok ezer csillag virított. Ránéztem a bátyámra, akinek az arca halványan csillogott a hold fényétől. Megköszörültem a torkom és feltettem a helyzethez illő leghülyébb kérdésemet.

- Jól vagy? - erre már felém fordult és halvány mosollyal díjazta a törődésemet. Bólintott, és visszafordult, hogy tovább kémlelje az erdő rejtelmeit. Kifelé menet megakadt a szemem egy bútorromok alatt ragadt képen. Lehajoltam és kihúztam a fadarabok alól a fényképet. A halott szívem is belehasadt, amikor megláttam magamat és emberbarátnőmet együtt. A képet Edward készítette azon a nyáron, amikor még minden rendben volt. Amikor még az egész család boldog volt. A szememet szúrni kezdték a nem létező könnyeim, amikor visszagondoltam a régi szép időkre. Még egy utolsó pillantást vetettem a bátyámra, majd a Belláról készült egyetlen fényképemet szorongatva léptem ki a szobából. Százszor áttanulmányoztam minden apró részletet, és belevéstem őket az agyamba. Például Bella gyönyörű tengerkék ruháját és ahogy a fekete macskanadrágja kiemeli a formás lábait és a falfehér bőrét. Jaj, hogy lehet egy ember ilyen gyönyörű? Szerintem, ha aranybarna lenne a szeme, simán elmehetne vámpírnak. És Edward párjának...Ha a bátyám nem lenne egy agyatlan tökfej és visszamenne Bellához. Talán egyszer rájön, mekkorát hibázott, hogy otthagyta védtelenül azt a szegény lányt. Amint beértem a szerelmemmel közösen használt szobába, leraktam a képet az éjjeli asztalomra és a tökéletes keret keresésére indultam. Végül egy ezüst keretbe helyeztem el a Bellával készült közös képem, aminek a szélén virágok díszelegtek. Miután nagy nehezen kiválasztottam a holnapi ruhámat és kidobáltam a már elhasználtakat, nem tudtam mit kezdeni magammal. Bárcsak aludhatnék egyet - kívántam magamban és eldőltem a hatalmas franciaágyon. Bár itt Jasper nélkül nem jó, ő pedig vadászni van. Vagyis hát ezt mondja, de én tudom, hogy nem bírja elviselni az érzéseinket. Pedig nekem hiányzik az én Jazz-em. Magamhoz húztam a nagy macimat és beletemettem az arcom a piha-puha bundájába. Nem tudom, mióta feküdhettem ott mozdulatlanul, de egyszer csak egy simogató kezet éreztem a hátamon és a szemeim rögtön felpattantak. Lágy csókkal köszöntöttem szerelmem, aki boldogan viszonozta csókomat. Váratlanul eltolt magától, és a farmerzsebébe nyúlt. Mikor megláttam a kezében a VIP jegyeket, felsikítottam és a nyakába vetettem magam. Ennek köszönhetően persze a padlón kötöttünk ki.

Kikaptam a kezéből és csillogó szemekkel meredtem az előttem lévő - nekem - milliárdokat érő jegyekre.

- Látom, tetszik - kuncogott mellettem Jasper. Fancsali képem láttán hangosan felnevetett, ami zene volt füleimnek. Már majdnem egy éve nem nevetett senki a családból.

- Igen, nagyon. Köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára és indultam is volna pakolni, ám akkor eszembe jutott egy "aprócska" dolog - De miért csak egyet vettél? Talán te nem akarsz velem jönni?

- Drágám, hidd el, nagyon szívesen veled töltenék egy hétvégét New Yorkban, de szerintem én nem nagyon élvezném a fel-alá járkáló csontvázakat - mondta bűnbánóan és odasétált hozzám, majd átölelte a derekamat, ezzel még közelebb húzva magához.

- És miért kapom? - motyogtam a mellkasába. Nagyot szippantottam a kellemes illatából, hogy legyen tartalékom az útra.

- Olyan szomorú vagy mióta... - nem kellett folytatnia a mondatot, a nélkül is tudtam, mire akar kilyukadni - gondoltam, jót tenne neked egy kis kirándulás. Mondd szívem, mikor voltál utoljára vásárolni?

- Talán a múlt hónapban - haraptam bele az alsó ajkamba. Szégyen, hogy már két hete nem vettem semmit.

- Na látod. New York ideális hely, hogy bepótold a vásárlás hiányodat. Lehet, hogy ha a bociszemeidet is beveted, kapsz pár ruhát az új kollekcióból - mosolygott rám, miközben elmerültem a folyékony aranyként csillogó szemeiben.

- Még egyszer köszönöm - nyomtam egy csókot az ajkára és belevetettem magam a ruhatengerbe. Hiszen nem mehetek akármibe az ELLE idei divatbemutatójára.

*

Még egy utolsó búcsúcsókot váltottunk Jasper-rel és elindultam megkeresni az A terminált. Szerencsére még pont elértem a csatlakozást, így nem kellett megvárnom a következő járatot. Az első osztályon utaztam, hála a szeretett férjemnek. Mivel aludni nem tudtam - és nem is akartam - előkaptam az kis laptopom és gondoltam megnézem merre telelnek a hírességek mostanság. Lady Gaga újabb ruhabotránya...Beyonce új pasija...Katy Perry új CD-vel örvendezteti meg a népet...Hannah Lorey az ELLE őszi kollekció bemutatóján lesz sztárvendég. Vagy ötször végig olvastam a címet, de nem akartam elhinni. Bella 2 - én csak így hívom - ott lesz azon a divatbemutatón, amelyiken én, és nem utolsó sorban előadja az új dalát is. Imádom a csajt. Percek alatt a szívembe lopta magát, amikor megláttam őt az egyik tehetségkutatóban. Már akkor is feltűnt a Bella és Hannah közti hasonlóság, de nem nagyon foglalkoztam vele. De ahogy jobban megnézem ezt a képet, sajnos be kell valljam magamnak, hogy igenis van valami oka annak, hogy ez a két lány ennyire hasonlít egymásra. Nekem itt valami bűzlik és kifogom deríteni, mi az.

- Megkérem kedves utasainkat, hogy kapcsolják be biztonsági övekeit. Megkezdjük a leszállást - szólt bele a légikísérő a hangos bemondóba. Gyorsan kikapcsoltam a laptopom és bekapcsoltam az övem. A gép lassan ereszkedni kezdett és az ablakból már láttam a hatalmas felhőkarcolókat. Megfogtam a kézipoggyászom és csigatempóban indultam a kijárat felé. Mikor kiértem a friss levegőre, már hallottam a dudálásokat a belvárosból. A futószalagon elsőnek az én csomagom bukkant fel. Megfogtam az XXL méretű bőröndöm és kisétáltam a váróterembe. Voltak ott szülők, nagyszülők és párok, akik a rokonaikat és barátaikat várták. Hát rám senki nem várt - gondoltam fanyarul és beültem az első szabad taxiba. A sofőr jól megnézett magának, de amikor meglátta a Jasper kérésére felvett a jegygyűrűm, felfogta, hogy - sajnos - foglalt vagyok. A szürke felhőket percek alatt váltották fel New York fényei. A sárga taxik egymás után hajtottak el mellettem, ám ekkor egy hosszú fekete limuzin állt meg mellettem. Sötétített ablakai voltak, ezért nem láttam, hogy ki ült benne, de furcsa kötődést éreztem iránta. Viszont amikor visszanéztem, már nem volt ott, és én is megérkeztem a szállodába. Kifizettem a fuvart és a recepcióhoz igyekeztem. A kis 20 éves körüli recepciós lány féltékenyen méregetett, majd egy fancsali grimasz kíséretében átnyújtotta a szobakulcsokat. Nem tehetek róla, hogy a vámpírok természetfeletti szépséggel rendelkeznek. Odaadtam a csomagjaim a londinernek és megnyomtam a a 21. emelet gombját. Mikor felértem, megkerestem a 432. szobát és a kulcsot elfordítva beléptem az ideiglenes otthonomba. Mit ne mondjak, a szoba egész...szép volt. A falak babarózsaszín színben pompáztak, a szoba padlóját krémszínű padlószőnyeg fedte. A szobát óriási üvegablakok vették körül és az egész lakosztály nyitott volt.A plafonból egy gyönyörű király csillár lógott ki, ami bevilágította az egész helyiséget. Persze az elektronikus dolgok se hiányozhattak. Az LCD tévétől kezdve a felszerelt sztereó rendszerig minden be volt szerelve. A hálószobában a barna dominált, és egybe volt kötve a gardróbbal. Hirtelen ötletből vezérelve ledobtam a kézitáskám a földre és ráugrottam a csodálatosan rendbe szedett ágyra. Boldogan nevetni kezdtem, amikor a matrac behorpadt a súlyom alatt. Feltápászkodtam, nagy lendületet vettem és elkezdtem ugrálni az ágyon. Dallamos nevetésem betöltötte az egész szobát. "Erőtlenül" dőltem le az ágyra, miután kiszórakoztam magam. Úgy látszik, New York ki tudja hozni a bennem lakó gyereket. Majd el ne felejtsem megköszönni Jasper-nek, hogy elküldött erre a kis kiruccanásra. Van egy olyan érzésem, hogy elég izgalmas lesz ez a pár nap itt. Ekkor még nem tudtam, hogy nem csak izgalmas, hanem sorsfordító esemény elé nézek.